Médiairánytűt készített a 21 Kutatóközpont

Az iránytű módszertanáról bővebben itt olvashat.

A médiumokra állított kurzorral megjelenítheti azok pontos pontszámait (mind az összesített pontszámot, mind az egyes változókra adott értékeket), illetve láthatja a hozzájuk tartozó cikkek koordináta-rendszerben elhelyezett értékeléseit, melyek színes pontokként jelennek meg.

Az iránytű vízszintes tengelye a pártosságot mutatja, bal oldali végpontja jelenti az abszolút kormánypártiságot: ha itt szerepelne egy médium, akkor az ott megjelent cikkek minden tekintetben a kormánypárt felé lennének elfogultak, témaválasztásukban, karaktertámadásaikban, szubjektív véleményeikben, szereplők megszólaltatásában és képi vagy videós anyagaikban is. Az ettől való elmozdulás jobb irányba azt jelenti, hogy nem mindegyik tényezőben volt kormánypárti a médium, vagy egyes tényezők nem jelentek meg a cikkeikben (például karaktertámadás). A vízszintes tengely másik végpontja a teljes kormánykritikus jelleget jelzi.

A függőleges tengely a minőséget jelöli, ennek legalsó pontja egy olyan médiumot jelentene, amelynek összes cikke hivatkozások és szerző nélküli, kattintásvadász címmel és szenzációhajhász tartalmakkal lennének tálalva, a témákat egyáltalán nem járnák körül, és hemzsegnének bennük az újságírók által megfogalmazott szubjektív, alá nem támasztott vélemények.

Fontos tehát kiemelni, hogy ezen a minőségi tengelyen nem a középső pont az ideális, hanem a legfelső: minden ettől lefelé való elmozdulás minőségbeli hiányosságokra utal. A skála legfelső pontjára (+2) úgy érdemes tehát tekinteni, mint egy fajta szakmai standardra, ami a minőségi újságírásnak alapfeltétele. A 0 érték tehát nem egy “közepes színvonalú” médiumot jelöl, hanem inkább egy kifejezetten alacsony szinvonalút, amelynek több szempontból is súlyos elmaradásai vannak ettől a minőségi standardtól.

Összefoglalva tehát, amennyiben az olvasó számára az ideális médium a maximális minőséget és a lehető legalacsonyabb mértékű pártosságot (azaz a kormánypárti és a kormánypárti tartalmak közötti lehető legnagyobb egyensúlyt) jelenti, úgy az ideális pont az iránytűn a 0;2, azaz a vízszintes tengely közepén és a függőleges tengely maximumán való elhelyezkedés. Egy másik lehetséges értelmezés szerint azonban a sajtó mindenkori feladata a hatalom birtokosainak ellenőrzése és kritikája, ezért ebből az aspektusból közelítve az ideális pont a koordináta-rendszer jobb felső sarka (kifogástalan minőség, éles kormánykritika). Végsősoron annak eldöntése, hogy mi az “ideális” sajtótermék se nem a mi feladatunk, se nem adható rá igazán egzakt válasz. Elemzésünk inkább leíró, mintsem normatív jellegű.

Ezzel együtt az iránytű alapján kijelenthető, hogy a kormánykritikus sajtó jellemzően magasabb minőséget képvisel, mint a kormányközeli. A minőségi tengelyen “győztesnek” hirdethető ki a Telex a maga 1,6-os átlagpontjával. A leginkább kormánypártinak tekinthető platform (a nagyok közül) az Origó és a Ripost, a leginkább kormánykritikus pedig a 444. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kormánykritikus sajtóra pontatlan a széles körben elterjedt “ellenzéki sajtó” kifejezés, hiszen a kormánykritikus újságírás nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy adott médium a (pártpolitikai) ellenzékkel szemben ne lehetne ugyanolyan kritikus. Hiába látható tehát az iránytű mindkét oldalán közel ugyanannyi médium, ez pártpolitikai értelemben nem jelent kiegyensúlyozottságot. Ezen túl az is megállapítható, hogy a kormányközeli sajtó a pártosság-skálán távolabb áll a középértéktől, mint a kormánykritikus sajtó. Vagyis a kormányközeli sajtó általában elfogultabb tartalmakkal jelentkezik a kormány irányába, míg a kormánykritikus sajtó inkább törekszik a kiegyensúlyozottságra, mint a feltétel nélküli kritikára. Végezetül elemzésünkben jól látható az Index “átállítása”: míg a 2020-as tulajdonos- és szerkesztőség-váltás előtt a kormánykritikus sajtó egyik élharcosa volt, addig a mostani értékeivel inkább enyhe kormánypárti hangnemet képvisel, mindezt persze lényegesen magasabb minőségben, mint kormánypárti társai.