Metélőhagyma – az örök túlélő

A metélőhagyma vékony, hengeres levelei kellemes ízűek, nem csípősek és illatuk is jóval visszafogottabb, mint a többi hagymáé. Érdemes tehát a konyhaablakban, verandán néhány tövet télen is hajtatni.

Azokról mindig csak az éppen szükséges mennyiségben vágjuk le a leveleket és aprítsuk a vajas kenyérre, vagy keverjük a körözöttbe. Ha van kertünk, akkor több évre megoldódik a metélőhagyma-utánpótlásunk, a növény ugyanis évelő, és tőosztással jól szaporítható. Tavasszal elvetjük a magokat és az abból fejlődő növényeket télen már hajtathatjuk is. Ha jó erős töveket szeretnénk, akkor az első évben hagyjuk a növényeket a helyükön, és a leveleiből se vágjunk le. Utána viszont nyáron a kertben fejlődött növények, télen pedig a hajtatott tövek szolgáltatják az ízletes csemegét.

A metélőhagyma, vagy ahogyan sokan ismerik, a snidling, a Földközi-tenger mellékéről származik, ennek ellenére nagyon jól tűri a száraz, hideg teleket is. A szárazság sem okoz kárt benne, csak kissé durvább szerkezetű leveleket fejleszt. Laza és kötött talajokon egyaránt szépen díszlik. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy mindent elvisel. Talán ezért is érdemes a kertben metélőhagymát nevelni - tanácsolja a karpatinfo.net.

Levelei nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaznak. Fogyasztása tehát jó szolgálatot tesz szervezetünk téli vitaminellátásában. További előnye, hogy néhány kártevőt riaszt, emiatt a megfigyelések szerint ajánlott sárgarépa, pasztinák és szamóca közelében nevelni. A snidling júliusban hoz magot, amit újból elvethetünk. Az egyévesnél öregebb magok azonban nem csíráznak jól, ezért mindig a frissen szedett magokat vessük tavasszal. A vetőmagtasakot is jól nézzük meg, nem járt-e már le a szaporítóanyag jótállása.

Tőosztással tavasszal és ősszel is szaporítható a metélőhagyma, az utóbbi biztonságosabb. Az idősebb tövek általában vézna levelekből álló ritka lombot nevelnek, ezért mindenképpen osszuk szét őket. A hajtatásra szánt töveket a tőosztással egy időben szedjük föl, és hűvös helyen tároljuk, amíg nem kerülnek a konyhaablakba. A télen is a szabadban maradó növények hidegtől lankadó lombját távolítsuk el, hogy energiájuk visszahúzódjon a tövekbe, és nagyobb lendülettel indulhasson meg a levelek képzése tavasszal.

Az idősebb tövek hajtatásakor a lomb a vágás után két-háromszor megújul a tél folyamán, a fiatalabb tövekről viszont egészen tavaszig szedhetünk. A vágással mindig várjuk meg, amíg a levelek 12-15 cm hosszúra nőnek, és csak annyival kurtítsuk, amennyi ízesítőre éppen szükségünk van. A növényeket rendszeresen öntözzük, a túl sok víztől azonban kipusztulhatnak a tövek.